ISMERTETŐ

„Olyan könyvet szeretnék írni, amit báhol föl lehet ütni. Amit lehet olvasni elejétől a végéig, mindenhol tart benne egy gondolat” – olvasható a kötet hátoldalán a szerző ajánlása, aki Krúdy gondolatának értelmében – „Az emberiség történelme: álmoknak sorozata” – alkotta meg a Félálmoskönyvet. A másfél tucat kisesszé tárgyai, a hétköznapi élet közismert jelenségei, szereplői, motívumai, eseményei, ám a szerző sohasem „ragad” meg a dolgok szikár, tényszerű leírásánál, hanem „Halad előre. De mégsem halad semerre sem”. Az írásokban – bár különféle élethelyzetekről esik szó – a lényeg mindig abban az írói bravúrban rejlik, ahogyan a szerző mélypszichológiai „módszerekkel” elmezi és vizsgálja az őt körülvevő világ jelenségeit (Álmosnapló; Az éj leple; Lapok a félálmoskönyvből). Minden dologban, még a leghétköznapibban is (Görög saláta) sebészi pontossággal “kitapintja” a lényeget, azt hogy a külvilág “lenyomata” a lélekben – az álom és ébrenlét határán – miféle gondolatok elindítója lehet, miközben ezeknek a gondolatoknak a révén – a pszichológiai, filozófiai, társadalomtudományi megközelítések okán – a történések legmélyebb összefüggései is értelmeződnek (Fű-szöveg). Természetesen ez, a többféle iskolát is „vegyítő” lényeglátás nem szakmai jellegű, hiszen a szerző inkább csak el-eljátszadozik egy-egy „jelentéktelen” ötlettel, miközben lírai képsorokba rendezi „gondolatfutamait” melyekből pontosan körvonalazódik mi minden rejtőzhet, rejtőzik egy-egy banálisnak látszó tárgy, vagy esemény hátterében.

(Legeza Ilona könyvismertetője)