ISMERTETŐ

Az író soha, semmilyen korban nem tudta igazán befolyásolni – nemcsak az emberiség, a nemzet – még a szűkebb környezete életét sem, az irodalom valamelyest mindig is csinos cafrang volt, a művész meg szenvedhetett a tehetetlenségtől, a megtorlástól, krisztusi ostorával, fáklyájával s egyéb eszközével köznevetség tárgya lehetett, de mintha nagyzolása és bohócmimikája, minden felemás szerep mégiscsak alkalmas lett volna, hogy normákat és arányokat őrizzen. A mai divatos író hajlamos a szabadságra meg a demokráciára hivatkozva hárítani: kicsoda ő, hogy bárkinek normát és arányt mutasson. Író, mondanám szelíden, csöndes konoksággal. Író, akinek nincsen misztikus küldetéstudata, nem prédikátor, még csak nem is igazságterjesztő, de a szokásosnál nagyobb a képzelőereje-kényszere, és tudja, hogy szabadság csak erős kötődésekkel együtt létezik.