ISMERTETŐ

Megrendítő könyvet tart kezében az olvasó. Az előszó szerzője elmondhatja, hogy kevés ilyen megrázó témájú művet olvasott – annak ellenére, hogy tárgyát eddig is ismerte, és az, hogy mélyebben nem merült tanulmányozásába, nem csak időhiányból és nem csak lelkiismerete elaltatásának öntudatlan vágyából fakadt. Sokkal inkább a szembesülés, és ezzel a végső kétségbeesés, a kétségbeesés elviselhetetlenségének félelméből. Ez a mű azonban megfoszt bennünket a további kibúvók lehetőségétől. A kis kötet napjaink leghatalmasabb problémájáról, a Föld ökológiai pusztulásáról, és az emberi szellem idevezető útjáról szól. A kérdés most, a huszadik század utolsó harmadában lett életbevágó fontosságú. De ha visszatekintünk, ha megpróbáljuk történelmi – és szellemtörténeti – gyökereit feltárni, kiderül, hogy az még az ember materiális világának, létezése feltételének, a Földnek mint életünk közegének megléténél is fontosabb. Minden félelmünk, rettegésünk, idegenkedésünk ellenére e tanulmányok nyomán kénytelenek vagyunk végiggondolni a folyamatot, melyet Endreffy Zoltán nem félt szemünk elé tárni – s talán azért nem, mert benne az átlagos embernél mélyebben él a megváltoztatás, a helyrehozás reménye, a világ teremtettségének bizonyossága. Ha, mint a bevezetés írója mégis vitára kényszerülök, ha mégsem tudok megszabadulni kétségbeesésem terhétől, az nem az ő hibája. Nem vele, hanem önmagammal vitatkozom – mint azt, alkalmasint, a könyv minden olvasója megteszi majd. Az ő nevükben, az olvasók, a megrendült olvasók nevében beszélek, bevezetőm az ő gondolataikat és valamennyiük gondolatait próbálja megfogalmazni.

(Beney Zsuzsa)