ISMERTETŐ

“Kánkániában a nagy párhuzam-akciók már több mint egy évszázada megszakítás nélkül zajlanak” – ez az idézet fogja össze Lipp Tamás történész rövid írásait, amelyek a múlt század hatvanas éveitől a millenniumig tekintik át a magyar valóságot. A század utolsó évtizedei – mint egy eltűnő korszak végjátéka- bontakozik ki a szemünk előtt – a korabeli sajtó tükrében. Az olvasó együtt lapozgat a szerzővel és a száz évvel ezelőtti polgárral a régi újságokban, a vicclapokban (Kakas Márton, Borsszem Jankó), a különböző hírlapokban (Pesti Hírlap,Budapesti Hírlap), azután a Pesti Naplóban, a Vasárnapi Újságban vagy éppen a Népszavában, miközben ő is érzi a felfokozott várakozást, a túlcsorduló büszkeséget és a kapkodó izgatottságot.

A kötet az épülő nagyváros tágasságában, a királyi lelkiismeretességben, az adott szó becsületében vagy a liberális eszmék csapongásában próbálja megfogni a “kor lelkét”: a boldog békeidők hangulatát. Kommentálja, újraírja a tudósításokat, amelyeknek így újfajta jelentőséget ad az elmúlt idő. A különböző, komoly vagy mosolyogtató híranyagok az életet nem egységesen, hanem az események közötti kapcsolatok elrejtésével, a történések párhuzamosságát hangsúlyozva mutatják be; a végtelennek látszó fecsegések mögött azonban megragadható mindaz, ami majd az első világháború végzete felé sodorja az országot. A szerző szerint ez Kánkánia: a színpadias, “rossz komédiások kora”, ahol kedélyes összeesküvések idézik a szabadságharc traumáját, ahol a teátrális gesztusokból építkező szereplők rendre felcserélhetők, és ahol a föl-föl parázsló nemzeti ellenállás és a köztörvényes bűnözés szálai végérvényesen összekuszálódtak. A szerepek színes kavalkádja ismert és elfeledett arcokat mutat meg. Jól megfér egymás mellett a magyar emigráció nemzetközi tekintélyén fáradozó Almásy és Nedeczky, Krúdy Kálmán, a magyar ugar különleges “tüneménye”, Kossuth Dunai Szövetség-terve és a Szabolcs vármegyében gazdálkodó és magyarul káromkodó – egykor véreskezű – Haynau. És természetesen a millenniumi várakozás minden ünnepével, felfokozott indulatával, az ugor-török nyelvi háborúval, a pártok szónoklataival és tüneményes újdonságaival: Gárdonyi elfeledett Dante-körképével, Fesztyvel és Munkácsy Majálisával, Ugron Gábor romantikus Erdély-központúságával, a treuga deit meghirdető Apponyival és Puskás Tivadar telefonhírmondójával.

Regényes és színpadias, petárdáktól hangos korszak ez a történelmi múlt, amely jórészt a bukott forradalom nimbuszára alapozva készült az új ezredévre. Csak részben kommentált – művelődéstörténeti jelentőségű, egyben érdekes, színes olvasmány is a Kánkánia, amely szórakoztatva idézi meg egy különös hangulatú korszak nagy igazságait és még nagyobb, jelenünket maghatározó tévedéseit.

(Legeza Ilona könyvismertetője)