ISMERTETŐ

Első olvasásra inkább pillanatfelvételeknek, egyedi-egyszeri látványok regisztrálásának tűnnek Rácz Péter költeményei. A költő nem önmagáról, nem a lírai énről tudósít, nem érzelmeit, vágyait, nosztalgiáit zengi, hanem objektív megállapításokat, “tényeket” közöl és halmoz egymásra. Kedvtelve szól a bomlásról, rothadásról, az öregedés kevéssé vonzó mozzanatairól, a halálról, és a groteszk látványokról, ám e képek, tények és jelenségek sorjáztatása intenzív valóságszomjról tanúskodik, olyanról, amely mindent széppé és kívánatossá tehet, még a rútat, a látszólag visszataszítót is.