ISMERTETŐ

„…iszonyú
A kor, amelyben árulóvá válunk,
De nem tudjuk magunkról; suttogunk
Félelmekről, de nem értjük, mitől
Félünk, mert az névtelen; csak sodródunk
A vad, nyílt óceánon, és nincs utunk
Semerre.”

Shakespeare hősei rendszerint nem valami kész, „leszűrt”, alaposan átgondolt és megszerkesztett tartalmat közölnek velünk. Épp azért beszélnek, hogy maguk is megértsék, mi történik velük: a jelentés a szemünk láttára „jön létre”, fülünk hallatára „teremtődik”. Igaz tehát, hogy ez a darab hamar zavarba hozza a fordítót: „elszántságom” gyakran fordult macbethi „gyanakvásba”, amíg a szöveggel foglalkoztam. A megtisztelő, szokatlan – és torokszorító – felkérés, hogy fordítsam le a Macbethet… a legjobbkor érkezett, mert még soha nem olvastam ilyen alaposan a darabot… A fordítás mindig értelmezés, egyfajta parafrázis („mondd el a saját szavaiddal”), de másféle, mint a színdarabról szóló esszé, vagy tanulmány… A jelentések olyan sok irányba futnak, annyi jelentésháló sejlik fel az olvasó, illetve a néző előtt, gyakran csak „utólag tudatosulva”, hogy a művet voltaképpen csupán a fedő- és hátlapja, illetőleg – színdarab esetében – a színpadi játék előtti és utáni csend „tartja össze”, s a szöveg az olvasóban-nézőben visszhangzik és épül tovább… Ez a könyv nem a Macbeth kritikai kiadása, de a Bevezető – ha vázlatosan is – szeretne egy lehetséges „Bejárat”-ot kínálni a darab világába.

fordította, jegyzetekkel és bevezetővel ellátta | KÁLLAY GÉZA
borító | LÁNG ANNA

ePUB | Barnes & Noble Nook, Sony Reader, Apple termékek (iBooks, iPad, iPhone, iPod Touch)
MOBI | Amazon Kindle
PDF | Adobe Acrobat Reader